Felhők felett magasan repültél vissza a délutáni ködben,Ablakban ülve, szemem égre szegezve figyeltelek közben.Köd van! Ha kinéznél a melletted lévő ablakon,Akkor sem láthatnád az üveg mögött alakom.Puha köntös nem takarja vállam, hajamat már kontyba fogtam,Teljes testemen hosszú ölelésed érzete még ott van,Kávémba kortyolok, várom, hogy a koffein pörgessen fel,De hatása, akárcsak géped, a ködben veszik el. Lázár Panni